Barcelona

Barcelona (spanyolul [barθe'lona], katalánul [bərsə'lonə]) Spanyolország második legnagyobb városa, Katalónia fővárosa, a területét és népességét tekintve első helyen álló Madrid spanyol főváros „örök riválisa”. A Generalitat de Catalunya, azaz a Katalán Kormány székhelye. Érseki központ és egyetemváros, kiemelkedő európai kongresszusi centrum. Az 1992. évi nyári olimpiai játékok helyszíne. A Földközi-tenger harmadik legnagyobb kikötővárosa.
A város Katalónia autonóm közösségben, Barcelona tartományban és Barcelonès járás területén, a Földközi-tenger partján fekszik. 160 km-rel a Pireneusokban húzódó francia határtól délre terül el. A Llobregat és Besòs folyók torkolata közé eső délkeleti partszakaszon, a Barcelonai-síkságon (Llano de Barcelona). A Katalóniai-hegységhez tartozó Parti-hegylánc vonulatai szegélyezik, délről a Garraf-hegység, nyugatról a Colserolla. Legmagasabb pontjai: a Tibidabo a város északi részén (532 m) és a Montjuic a nyugati, tengerfelőli oldalon (213 m).

Látnivalók

A Sagrada Família templom

Casa Milá

Güell Park

Torre Agbar, éjszaka a Barca színeiben

MNAC

MACBA

Barcelona kikötője

Eixample, Gràcia

• Sagrada Família (kat. Temple Expiatori de la Sagrada Familia): 1882-2026 (?), a Szent Család temploma, Gaudí műve. Az UNESCO kulturális Világörökség része kriptája és a Születés kapuja.
• Passeig de Gràcia (sp. Paseo de Grácia):
  • Casa Milá: 1906–1910, Gaudí műve, a Világörökség része.
  • Casa Batlló: 1904–1906, Gaudí alkotta, a Világörökség része.
  • Casa Amattler: 1907, Josep Puig i Cadafalch alkotása.
• Plaça de Catalunya: Eusebi Arnau és Josep María Subirachs szobraival.
• A Katalán Zene Palotája (kat. Palau de la Música Catalana): modernista jellegű épület, a Világörökség része.

Ciutat Vella

• Kikötő (kat. Port Vell): Kolumbusz szobra, Aquarium, Maremagnum, Moll de la Fusta sétánya.
• Ciudadela Park: az 1888–as Világkiállítás helyszíne, benne az Állatkert és a Zoológiai Múzeum.
• Ramblák (kat. Les Rambles, sp. Las Ramblas):
  • A Plaça Reial klasszicista jellegű árkádos tér, mely a Ramblákról nyílik a Három Grácia-szökőkútjával és Gaudí kovácsoltvasból készült lámpáival.
  • Az Operaház (kat. Gran Teatre del Liceu): 1848-ban épült, 3500 fős befogadóképességű színházi épület.
  • A Perui Alkirálynő Palotája (kat. Palau Virreina): barokk polgári épület, benne az Iparművészeti Múzeummal és a Cambó-gyűjteménnyel.
  • Güell-palota (kat. Palau Güell): UNESCO Világörökség, 1885–1889 között készült Gaudí tervei szerint, Güell gróf megrendelésére. 1954 óta Színházi Múzeum, jelenleg restaurálás alatt áll.
  • Erotika Múzeuma
  • La Buqueria gyümölcs – és halpiac.
• Gótikus negyed (kat.Barri Gótic, sp. Barrio Gótico): a Mons Taber hegyén, a katedrális körül helyezkedik el.
  • Santa Eulália-katedrális (kat. Catedral de Santa Eulalia)
  • Nagy Királyi Palota (kat. Palau Reial Major)
  • Federico Marés Múzeum (kat. Museu Frederic Marés, sp. Museo Frederico Marés)
  • Fődiakónus Palotája, ma Levéltár
  • Katalán Kormány székháza (kat. Palau de la Generalitat)
  • Picasso-múzeum (kat. Museu Picasso)

Sants-Montjuïc

• Placa d'Espanya: az 1929-es Világkiállítás helyszíne, Kongresszusi Központ és kiállítási pavilonok, az egykori Las Arenas bikaviadal aréna, José María Jujol szökőkútja.
• Montjuïc: Olimpiai Ring az Olimpiai Stadionnal (kat. Estadi Olímpic), Joan Míró Alapítvány, Görög Színház, Citadella (kat. Castell de Montjuïc), mely ma Hadtörténeti Múzeum.

Les Corts

• Nou Camp: az FC Barcelona Stadionja, Francesc Mitjans alkotása.
• Pedralbes-kolostor.

Nou Barris, Sant Andreu, Sant Martí

• Olimpiai Falu és Olimpiai Kikötő (kat. Port Olímpic)
• Forum 2004: új kongresszusi központ.
• Torre Agbar: 2001–2005, Jean Nouvel alkotása, irodaház a Glóries közlekedési csomópont mellett.

Fiume

Fiume (horvátul Rijeka, olaszul Fiume, németül Sankt Veit am Flaum (elavult), latinul Vitopolis, Flumen) város a mai Horvátországban Primorsko-Goranska megyében, az ország legfontosabb kikötője a Kvarner-öböl partján.

A horvát tengerpart legnagyobb kikötője a Fiumei-öböl északi oldalán a Rječina-folyó torkolatánál fekszik. Félkörívben magas hegyek veszik körül, fontos ipari, adminisztratív és kulturális központ.

Fiume belvárosa

Az ország harmadik legnagyobb városa egyúttal Horvátország legnagyobb kikötője: áruforgalma jelentős és a tengerrel nem rendelkező környező országok szabadkikötője is. A személyforgalomban a gyorshajók és expresszhajók központja. Stratégiai közlekedési csomópont, vasútvonal köti össze Zágrábbal, Budapesttel, Ljubljanával, Trieszttel, közvetlen vonat indul ide Budapestről (Maestral nemzetközi gyorsvonat).

Fiume fontos iparváros: hajógyár, olajfinomító működik itt. Innen indul az Adria-kőolajvezeték, es emellett a szárazföldi közlekedés központja is, a vasútvonalak centruma.

Az olasz fiume folyót jelent, ugyanis itt ömlik a tengerbe a Fiumara folyó (tulajdonképpen időnként megáradó hegyi patak), melynek horvát neve Rječina. A város horvát neve (Rijeka) szintén folyót jelent.

Az óváros a Korzó déli felén fekszik. A Korzó a város központja. A Korzó közepén áll a városi torony az órával, a városiak és a turisták találkozóhelye is egyben a torony. Az építményt a 15. században építették. A mai óra 1873-ban került a helyére, alatta Fiume ősi címere.

A torony körül több barokk épület is található. Ezek a toronytól jobbra találhatók, mint a Wohinz-palota (Korzó 8.), amelyet Mihael Wohinz kereskedő emeltettett a 18. század végén. Nem messze található egy másik palota a Vuković-palota (Korzó 2.). Egy másik ismert palota a Wassermann-Garbas-palota, amelynek impozáns árkádos udvara van, amely a konzervatív negyedben található az Adamić-palotával egyetemben. Ezt az épületet Šimun Adamić emeltette.

Szent Vitus-dóm

Az óvárosban a Szt. Vitus-dóm dominál. Szent Vitus a város védője, ezért szentelték fel az ő tiszteletére. A templomot a 12. században építették fel nyolcszögletű formában. A velencei származású városvezető Franjo Olivieri rendelte el 1638 és 1659 között az átépítést, a templomot mégis csak 1737-ben fejezték be véglegesen, amikor elkészült a kupola és az oratórium. A templomban a barokk oltár mellett a fiumei szobrászok munkái dominálnak.

Egy másik jelentős templom a Magasztos Mária-templom, a korábbi katedrális. Az épület a 15. században épült fel, a legutolsó jelentős felujítása 1824-ben volt. A templomban a barokk művek dominálnak. A templom előtt található a harangtorony, amely a talaj süllyedése miatt megrogyott, ezért kapta a ferde-torony nevet. A torony alatt ismert antik mozaikok vannak, amely az 5 és a 6. században készültek. A közelben található a régi kapu vagy római kapu. Ez a kapu az ókori Tarsatica város egyetlen megmaradt emléke, valószínűleg a barbárok elleni 1. századi római védőfal maradványa.

Az óvárosban is található történelmi épületek: az ágoston rendi kolostor, amely mellett ma a barokk stílusú Szt. Jeromos-templom áll (1768). Ágoston rendi kolostorát 1315-ben alapították, 1835-ben a városi tanács székhelye lett, előbb barokk, majd klasszicista stílusban építették át. Előtte egy oszlopon Szent Vitusnak, a város védőszentjének 1508-ban készült szobra áll.

Az óváros mellett található a kormányzói palota, amely korábban az itt székelő kormányzó szálláshelye volt. Ma ez a Tengerészeti és Történelmi Múzeum. 1893 és 1895 között építették Hauszmann Alajos tervezi alapján. Ma a múzeumban számost a város történelméhez kapcsolodó tárgy található itt. A palotától nyugatra van Habsburg József főherceg egykori palotájában a városi múzeum épülete, keletre az Állami Archívum.

Nápoly

Nápoly (olaszul Napoli, nápolyi nyelven Nàpule, eredete ógörög Νεάπολη ← Νέα Πόλις, nea polisz, „új város”) Dél-Olaszország legnagyobb városa, Campania régió székhelye. A város lakossága kb. 1 millió, ezzel Róma és Milánó után a harmadik legnagyobb olasz város. A környező településekkel együtt lakossága 3,1 millió fő, ezzel második Olaszország legnagyobb városi agglomerációinak körében (Milánó után)^[2]. Lakosai a nápolyiak (olaszul napoletani) vagy költői nyelven parthenopéiak.

Gazdag történelme, kulturális élete van. Híres népszokásairól, valamint konyhájáról. A nápolyi nyelv (napulitano), Olaszország egyik gazdag és színes regionális nyelve. Történelmi jelentősége, valamint kiemelkedő gazdasági teljesítménye révén Dél-Olaszország nemhivatalos fővárosának tartják.

Nápoly a hasonló nevű öböl északi partján fekszik, a Campaniai-síkság délkeleti részén. Délkeleti városrészei a Vezúv lejtőjére kapaszkodnak fel, északkelet és keleti irányban a síkság irányában terjeszkedik, melynek enyhe lejtőit a Capodimonte-domb 163 méteres magaslata szakítja meg. Észak-északnyugati irányban a Campi Flegrei határát is képező dombvonulat határolja: Camaldoli-domb (457 m) és a Monte San Angelo (167 m).

A történelmi belvárosától nyugatra egy dombvonulat húzódik, amely kettészeli a mai várost: a Vomero-domb (190m) illetve a Posillipói-domb (160 m). Ez utóbbi a tengerpartnál meredeken ér végett, emiatt két, alatta fúrt alagút biztosítja az összeköttetést a belváros és Nápoly külső negyedei között (Bagnoli, Posillipo). Mindkét domb sűrűn beépített. A város délnyugati részében található a Posillipo-fok, amely a határt képezi a Nápolyi-öböl és a Pozzuoli-öböl között, így Nápoly Bagnoli negyede tulajdonképpen már a Pozzuoli-öböl partján fekszik. Ugyanitt, a tengerparthoz közel található a Nápolyhoz tartozó Nisida sziget.

Nápoly 232 km-re fekszik Rómától délkeleti irányban, 322 km-re nyugatra Baritól valamint 533 km-re északra Messinától.

Habár Nápoly a történelem során számos kultúra, etnikum találkozási pontja volt, a városnak mindig sikerült homogenizálnia lakosságát, ezért lakosai, akár görög, akár spanyol eredetűek, mégis nápolyiaknak tartják magukat. Az erős lokálpatriotizmus is hozzájárult a sajátos nápolyi dialektus a nnapulitano fennmaradásához. Ez a jelenség napjainkban is megfigyelhető, miután második generációs bevándorlók, akár afrikaiak, akár kelet-európaiak, nápolyiaknak tartják magukat.

Annak ellenére, hogy Nápoly Olaszország és egyben Európa egyik legszebb és történelmi emlékekben leggazdagabb városa, a turistaforgalom elkerüli, az ország más városaihoz mérve kevésbé látogatott.

forrás: wikipedia

Róma

Róma Olaszország fővárosa, Lazio régió központja, a hajdani Római Birodalom központja. Területén található a Vatikán, a katolikus egyház központja, a pápa székhelye, a világ legkisebb független állama. Róma Olaszország legnagyobb települése és egyike Európa legnagyobb városainak. Területe 1285 km², lakossága kb 2,5 millió.

A Tiberis (Tevere) és Aniene folyók találkozásánál fekszik.

Róma a Tiberis partjának 7 dombjára települt, a tengerparttól kb. 28 km-re terül el. 2 reptere van, vasúti és közúti összeköttetésben áll Európa több országával. Központja Olaszország fő úthálózatának. A várost a Grande Raccordo Annulare főútja (GRA) fogja gyűrűbe.

7 dombja a Mons Palatinus, a Capitolinus, a Caelius, az Aventinus, az Esquilinus, a Collis Quilinalis és a Viminalis. E legendás 7 halmon kívül a császárság alatt a városhoz csatolták még északon a gyéren lakott Pinciust, s a Mons Ianiculust. A Mons Vaticanust (bár szintén lakott terület volt) nem számították a városhoz Aurelianus császár idejéig. (in: dr. Majoros József: Római élet)